Eseménydúsan kezdődött a harmadik napom.
Elmentünk a Deutsche Bankba bankkártyát igényelni. Izgalmas volt, de viszonylag könnyen jöttek az első német szavak. A dolog kicsit furán kezdődött, ugyanis az ügyintéző srác, hogy is mondjam, a férfiakhoz vonzódik. Ez nem volt egyáltalán probléma az ügyintézésben, sőt nagyon rendes volt. Lassan beszélt érthető volt, sőt anyáék valami prémiumot is kapnak azért, mert ügyfelet vittek hozzá, vagyis engem. Azért azt be kell vallanom, hogy a német bürokrácia nagyon ügyfélbarát. Megkínáltak kávéval, kényelmes fotelekben ültünk és minden egyes ügyfélnek saját ügyintézője van, ami eléggé könnyíti a folyamatot.

Mielőtt elvesznék a sok szóismétlésben inkább kanyarodok egy másik témára. Már csak "német Handy"-t kell beszerezném, ahogy anya szokta mondani. Ez megint hosszabb procedúra lesz, mert csak akkor kaphatok, ha van lakcímem itt kint...Valószínűleg valamelyik ősöm nevén lesz, ennyi előnyöm azért van :)

Szintén egy másik téma: megismerkedtem egy kicsit a kinti élővilággal. Kinn álltunk a ház előtt, épp felhívtam egy volt kollégámat, Claudiát és megbeszéltem vele, hogy hamarosan találkozunk, de előbb meggyógyul mert egy kicsit beteg. Szóval kinn álltunk a napsütésben és egy hatalmas pondró gyűrűzött el előttünk a járdán. Elég undi a gyengébb idegzetűek ne nézzék meg a képet róla :)
Aztán a szobában egy hatalmas lepke várt minket,szóval állati napom van egyelőre :D

Megvettem az első német cipőmet a RENO-ban. Nem rossz, bár számomra valami ismeretlen márkajelzés van rajta, de a külseje bőr. Tetszik. Ez azért fontos, mert legalább másfél órát válogattam mire emellett kötöttem ki.

Egyelőre ennyi történt, most nekiállok a prezentációmnak, amit majd az Einführungstagung-on kell bemutatnom, kíváncsi leszek az előadásmódomra németül :P Délután vendéget várunk Thomast és feleségét. Thomast nagyon szeretjük, mert jó lassan és ízesen, artikulálva beszél. Érthető. Apával jóban vannak, mert mindketten művészek. Thomas inkább kerámiával foglalkozik. Egyszer megkérte apát, hogy segítsen neki, kétszáz szív elkészítésében, persze apa fából készítette el. Azt hiszem valamelyik ház klientjeinek kellettek. Majd elmesélem, hogy kik is a klientek itt Lobetalban. Nade mostmár nekilátok a prezentációmnak, majd jelentkezem.
3/314

Megosztás a facebookon