Sziasztok!
Gondoltam, ha már mindenki így csinálja én is csinálok egy blogot, bár nem vagyok az a gép előtt ülés és folyton írós típus, de remélem azért némi rendszeresség lesz az írásaimban.
Aki nem tudná esetleg az apropóját annak elmesélem, hogy épp most kezdődött el egy külföldi tanévem Berlinben. Illetve még nem kezdődött el, de itt vagyok és lankadatlan érdeklődéssel várom, hogy elkezdődjön.
Ja és ne felejtsük megemlíteni, hogy az egyetem, amin tanulni fogok nem más, mint a Humboldt Egyetem. Szóval ha mást nem akkor az önéletrajzomban biztos jól fog mutatni, hogy itt tanultam. Na de ne szaladjunk előre, egyelőre itt lakom a szüleimnél Lobetalban, ugyanis ők itt élnek, ez Berlin központjától olyan 40 percnyire van. Bár a reptértől van egy óra is.
Ha már itt vagyunk a reptérnél akkor elmesélem, hogy nem kis nehézség volt otthon hagyni ennyi mindent és mindenkit. Szerelmet, barátokat stb...Amikor még egy ölelésre muszáj visszalépni, de 5 perc múlva felszállás a gépre...sírós a hangulat. Szerencsére a repülőút nem olyan hosszú ezért kevés idő van ezen gondolkodni. Bár meg kell hagyjamegy elég nagy darab emberke mellett ültem, azt hittem sohase szállunk le, olyan volt mintha egy présbe kerültem volna. Sajnos a gépről nem tudtam képeket csinálni, mert nem kaptam ablak mellett helyet, de majd kárpótollak titeket :D
A megérkezés nagyon felkavarta az érzelmeimet, mert a szüleim vártak már. Gombóc volt a torkomban de ugyanakkor örültem is hogy 'belecsaphatok a lecsóba' finoman fogalmazva. Szóval inkább meg se szólaltam. egy jó darabig. Szerencsére itthon be volt készítve a jó kis házi pálinka. (Czéh Pistinek egyem a szívét, hogy ért hozzá :D) Szóval azért feloldódtam, de csak ma kezdődik az előkészület, bevásárlás meg ilyesmik. Majd folytatom, igyekszem majd ennél kevésbé unalmasan írni, dehát ez van, egyelőre nem igazán történik semmi, de majd csak felpörögnek az események...
ja és közben apával megbeszéltük hogy 100*PI napot fogok itt tölteni szóval 314-et.
2/314

Megosztás a facebookon