Eseménydúsan kezdődött a harmadik napom.
Elmentünk a Deutsche Bankba bankkártyát igényelni. Izgalmas volt, de viszonylag könnyen jöttek az első német szavak. A dolog kicsit furán kezdődött, ugyanis az ügyintéző srác, hogy is mondjam, a férfiakhoz vonzódik. Ez nem volt egyáltalán probléma az ügyintézésben, sőt nagyon rendes volt. Lassan beszélt érthető volt, sőt anyáék valami prémiumot is kapnak azért, mert ügyfelet vittek hozzá, vagyis engem. Azért azt be kell vallanom, hogy a német bürokrácia nagyon ügyfélbarát. Megkínáltak kávéval, kényelmes fotelekben ültünk és minden egyes ügyfélnek saját ügyintézője van, ami eléggé könnyíti a folyamatot.

Mielőtt elvesznék a sok szóismétlésben inkább kanyarodok egy másik témára. Már csak "német Handy"-t kell beszerezném, ahogy anya szokta mondani. Ez megint hosszabb procedúra lesz, mert csak akkor kaphatok, ha van lakcímem itt kint...Valószínűleg valamelyik ősöm nevén lesz, ennyi előnyöm azért van :)

Szintén egy másik téma: megismerkedtem egy kicsit a kinti élővilággal. Kinn álltunk a ház előtt, épp felhívtam egy volt kollégámat, Claudiát és megbeszéltem vele, hogy hamarosan találkozunk, de előbb meggyógyul mert egy kicsit beteg. Szóval kinn álltunk a napsütésben és egy hatalmas pondró gyűrűzött el előttünk a járdán. Elég undi a gyengébb idegzetűek ne nézzék meg a képet róla :)
Aztán a szobában egy hatalmas lepke várt minket,szóval állati napom van egyelőre :D

Megvettem az első német cipőmet a RENO-ban. Nem rossz, bár számomra valami ismeretlen márkajelzés van rajta, de a külseje bőr. Tetszik. Ez azért fontos, mert legalább másfél órát válogattam mire emellett kötöttem ki.

Egyelőre ennyi történt, most nekiállok a prezentációmnak, amit majd az Einführungstagung-on kell bemutatnom, kíváncsi leszek az előadásmódomra németül :P Délután vendéget várunk Thomast és feleségét. Thomast nagyon szeretjük, mert jó lassan és ízesen, artikulálva beszél. Érthető. Apával jóban vannak, mert mindketten művészek. Thomas inkább kerámiával foglalkozik. Egyszer megkérte apát, hogy segítsen neki, kétszáz szív elkészítésében, persze apa fából készítette el. Azt hiszem valamelyik ház klientjeinek kellettek. Majd elmesélem, hogy kik is a klientek itt Lobetalban. Nade mostmár nekilátok a prezentációmnak, majd jelentkezem.
3/314

Megosztás a facebookon

Most még sok időm van írni, úgyhogy melegében még egyet.
Igazából nem sok minden történt, beszereztem a létminimumhoz való kafetériákat (dezodor, tusfürdő stb...)
Most nekiállok a papírmunkának, de előtte azért ezt a sört azoknak küldöm főleg akiktől nem tudtam igazából elbúcsúzni, meg persze minden kedves ismerősömnek :D

Megosztás a facebookon

Sziasztok!
Gondoltam, ha már mindenki így csinálja én is csinálok egy blogot, bár nem vagyok az a gép előtt ülés és folyton írós típus, de remélem azért némi rendszeresség lesz az írásaimban.
Aki nem tudná esetleg az apropóját annak elmesélem, hogy épp most kezdődött el egy külföldi tanévem Berlinben. Illetve még nem kezdődött el, de itt vagyok és lankadatlan érdeklődéssel várom, hogy elkezdődjön.
Ja és ne felejtsük megemlíteni, hogy az egyetem, amin tanulni fogok nem más, mint a Humboldt Egyetem. Szóval ha mást nem akkor az önéletrajzomban biztos jól fog mutatni, hogy itt tanultam. Na de ne szaladjunk előre, egyelőre itt lakom a szüleimnél Lobetalban, ugyanis ők itt élnek, ez Berlin központjától olyan 40 percnyire van. Bár a reptértől van egy óra is.
Ha már itt vagyunk a reptérnél akkor elmesélem, hogy nem kis nehézség volt otthon hagyni ennyi mindent és mindenkit. Szerelmet, barátokat stb...Amikor még egy ölelésre muszáj visszalépni, de 5 perc múlva felszállás a gépre...sírós a hangulat. Szerencsére a repülőút nem olyan hosszú ezért kevés idő van ezen gondolkodni. Bár meg kell hagyjamegy elég nagy darab emberke mellett ültem, azt hittem sohase szállunk le, olyan volt mintha egy présbe kerültem volna. Sajnos a gépről nem tudtam képeket csinálni, mert nem kaptam ablak mellett helyet, de majd kárpótollak titeket :D
A megérkezés nagyon felkavarta az érzelmeimet, mert a szüleim vártak már. Gombóc volt a torkomban de ugyanakkor örültem is hogy 'belecsaphatok a lecsóba' finoman fogalmazva. Szóval inkább meg se szólaltam. egy jó darabig. Szerencsére itthon be volt készítve a jó kis házi pálinka. (Czéh Pistinek egyem a szívét, hogy ért hozzá :D) Szóval azért feloldódtam, de csak ma kezdődik az előkészület, bevásárlás meg ilyesmik. Majd folytatom, igyekszem majd ennél kevésbé unalmasan írni, dehát ez van, egyelőre nem igazán történik semmi, de majd csak felpörögnek az események...
ja és közben apával megbeszéltük hogy 100*PI napot fogok itt tölteni szóval 314-et.
2/314

Megosztás a facebookon