Október 31-e! Nem csak ezért adtam ezt a címet a mai bejegyzésemnek, mert ma van a reformáció napja, hanem mert mostanra érzem azt, hogy a bepunnyadt és zárkózott életem helyett egy nyitott és pörgős, fiatalos fordulatot vettem.
Bár idén van az első év hogy a születésnapomat nem öleli körbe egy 3-4 napos sátoros ünnep, persze ez a kedves jó barátok érdeme :), hanem csendes, napsütötte, vegetáló és szerény ünneplés volt jellemző.
Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak akik valamilyen úton módon gondoltak rám és még nem reagáltam rá. Nagyon jólesett minden támogató "Boldog Szülinapot" vagy "Isten éltessen" vagy ehhez hasonló felirat olvasása :D Azért miután kiderült, hogy 29.e az én napom, kaptam egy jópár "Alles Gute zm Geburtstagot" is.
Nem volt olyan vad hetem, igazából hétfő kedd laza volt. Elintéztem a papírjaimat a hivatalban...mostmár hivatalosan is itt tartózkodom. Megkaptam még az utolsó fontos azonosító számokat és így tovább. Keddenként énekkarra járok, ahol egészen jó kis darabokat éneklünk, vannak könnyűzenei és komolyzenei dalok is a repertoárban, úgyhogy biztos vagyok benne hogy hasznosítani fogom őket otthon is. A szerdai németemen egész jól éreztem magam, már megvolt a biztonság érzetem, ha meg akartam szólalni, és szerintem a tanár is bír ;) A csütörtök a állati hosszú nap volt. 10től elődás, utána találkoztam Samuval, a lipcsei doktorandusz ösztöndíjassal, akit egyébként korábbról, Apáczáról, ahol táboroztatni szoktunk. Liturgika és dogmatikai irányú szakdolgozatot ír, le a kalappal előtte :D Megittunk egy sört sétálgattunk, de ami a legfontosabb, hogy megmutatta  hogyan működik az egyetemi hálózat. Mint kiderült, Lipcsében ugyanúgy tudnám használni a felhasználónevemmel a hálózatot, ugyanis ez Európa szerte elterjedt eduroam, nevezetű hálózat, ami pont az egyetemisták életét megkönnyíteni szolgál.  Aztán jött még egy szeminárium, amire valami filozófustól kellett volna olvasni, hát elkezdtem, de nem igazán akartam megérteni miről beszél, pedig így is benne volt pár óra munkám. Aztán kiderült, hogy nem vagyok egyedül a meg nem értettségemmel. Közösen kellett feldolgozni az olvasottakat...hát nem igazán tudtam hozzászólni a dologhoz, de a végére egész jól megértettem a szüsztémát. Aztán jött az imakör, ahol Dávid történetét kezdtük el feldolgozni. Fantasztikus jó érzés, hogy van egy ilyen magocska itt kint a nagy Berlinben, akikkel együtt fejtegethetjük a bibliai történetek jelentését és beszélgethetünk az álláspontjainkról, a tapasztalatainkról. Emellett egy kicsit tudok gitározni is, ami egyfajta feszkólevezető is nekem, de legalább a többiek is értékelik. Éneklünk, imádkozunk, tök zsír :D Ja és persze vacsorázunk és bohóckodunk is, ezeket azért ne hagyjuk ki... :D Legközelebb  csinálok egy képet a vacsiról is

Itt folyik a Tisza :D

A hétvégére hazajöttem Lobetalba. Nagy meglepetésként ért a dolog, hogy várt rám egy csomag, drága szerelmemtől. Persze a kibontásával megvártam, pedig tűkön ültem. Használati útmutatót is tartalmazott, és 5 különböző kisebb nagyobb csomag volt benne. mindegyik csomaghoz tartozott egy kis boríték, amiben egy kis leírás, hogy mit és miért tartalmaz a csomag. Egyszóval nagyon megmelegítette a szívemet ez az ajándék, és újra töltött, ami jól jött, mert már jól le voltam merülve :D

A szüleim hazautaznak Magyarországra és még előtte egy szolíd közös vacsit és egy pár sört elfogyasztottunk közösen.Részt vettünk egy reformációi koncerten, ahol anya is furulyázott és énekelt, a helyi kápolnában volt ez az alkalom. Gyönyörű hangulatos hely és új az orgona, most építették be. Nagyon jól néz ki, apa is megcsodálta, mondván, hogy ha újra kezdhetné akkor kitanulná ezt a szakmát is, mmint az orgonaépítést. Sajnos arról nincs képem, de van helyette másik.

Éppen nincs jobb dolgom, csinálom a német házimat, próbálkozok a héber fordítással, ja és holnap találkozom a német alteregommal, aki Beni 22 éves röpizik, gitározik stb... Együtt megyünk Wittenauba, ahol egy istentiszteleten veszünk rész, utána lesz az első kolifocim. Nagyon várom már, mert még amióta itt vagyunk rohadt keveset mozogtam. Amikor bicikliztem még, mert jó volt az idő, meg a napi fél órás gyaloglás a suliig meg vissza, ezen kívül csak minimálisan! Ja meg ugye a negyediken lakom és nincs lépcső. Szóval itt tartok most:
40/314

Megosztás a facebookon