Ígértem hogy folytatom a bejegyzéseket. Nagy szerencsémre van két iszonyújófej unokatesóm, akikkel összeszerveztünk egy egyhetes találkát Londonban. Mivel egyikőjük ott él (Erzsó, vagy ahogy ott hívják Szerena), mellesleg egy gyönyörű Greenwichre néző 20. emeleti lakásban a Temze partján, gondoltuk Zsófival, a másikójukkal, hogy akkor egy kicsit túristáskodhatunk is.

Ezzel repültem! Hát mit ne mondjak, elég fapados volt, mondjuk nincs túl sok viszonyítási alapom, de szűk volt a hely az tuti. Londont felülről nem igazán láttam mert felhős volt, de a La Manche csatorna és a sziget partja megvolt. Sajnos képet nem tudtam csinálni, mert nem én ültem az ablaknál. Amikor leszálltunk, tök para volt minden. ANGLIÁBAN MINDEN MÁSHOGY VAN MINT AMIT MEGSZOKTÁL. Nem elég hogy egy vonattal szállítottak minket a reptéren belül, olyan nagy volt, de még egy 1órás sort is ki kellett várni a határnál. Bénaságomra az útleveles sorba álltam be, úgyhogy mire átértema  határbódékon szegény kis csomagom egyedül keringett a szalagon, de meglett :)

Mint említettem egy jó magas "Towerben" laktunk, ahol nem igazán szabadott labdázni, de a kilátás lenyűgöző volt.

:D

Egyébként Erzsó szobájából tök frankón látszott a Tower Bridge és ez visszafelé is majdnem igaz, mert maga a lakóház látszódik.

Sok szép dolog történt velünk, sütött a nap, szinte majdnem végig. Az igaz hogy a szél is fújt ezért elég hideg volt, de mind1.

A legutálatosabb dolog számomra a metró. Iszonyú sok ember van, és olyan picike, hogy a plafonig érek benne. Előttem mögöttem fölöttem alattam....stb szal tiszta "klausztrofóbiás" voltam bennük. Állítólag a világ egyik legjobban kiépített metróhálózata van itt. 12-14 millió ember lakik Londonban, agglomerációval, ezzel benne van a világ 30 legnépesebb város között. Gyakorlatilag 2 Pestnyi emberrel több mint egész Magyarország lakossága. Jó nagynak hangzik és olyannak is hat, de mégis hatalmas zöldövezetek vannak. Természetesen ott még februárban is minden zöld, úgyhogy a jó hangulat könnyen ránk ragadt ettől a falatnyi tavasztól. Megnéztünk rengeteg mindent a kötelezőkből: Big Ben, Parlament, Westminsteri apátság, Buckingham palace, London Eye, St. Paul katedrális, Greenwich, Tower Bridge, British Múzeum, Tate Galery, King's Cross és még a Shakespeare's Globe-ot is láttuk. Ültünk emeletes piros buszon, és még piacozni is elmentünk. Ezek közül nekem a legnagyobb élmény Greenwich volt.

Egészen magával ragadó kis környezet és még a városrész maga is olyan mint egy teljesen különálló kis álomfalu.

A csajokkal nagyon sokat hülyültünk, ilyen éjjel fennmaradós monopolypartyt csaptunk, meg persze sokat beszélgettünk. Már amikor Erzsót munkája engedte. És egy ilyen szép lazulós unokatesós képeket is csináltunk :D

Elmentünk vietnami kajáldába, megtanultam rendesen pálcikával enni, ami eleinte még kétségbeejtően nehezen ment, de aztán végül megtanultam.

Egy pár képet még a végére teszek! Amúgy az ilyen sztorikat jobb szeretem szóban elmesélni, dehát ez van most.

London Eye

Tower Bridge

China Town

Camdon Town

King's Cross

Londonról egyébként még tudnék írni rengeteg, pozitív dolgot és megannyi negatívat is. Ami tuti, ott biztos nem élnék. Nem bírnám a tömeget. Egyébként London után (Febr. 14-20)egyből hazaruccantam Magyarországra (Febr 21-29), ugye elég hosszú most a szünet, ez még belefért a nyelvkurzusom előtt, ami egyébként holnap reggel kezdődik. Szal a következő bejegyzés a Mo.-i látogatásról szól majd.

173/314

Megosztás a facebookon

Kedves Olvasók!

Most egy jó hosszú szünet után írok, de nem magyarázkodok, egy kicsit rámtört a téli depresszió, meg azért voltak programok.

Továbbra is tartom az Istentiszteleteket. Karácsony előtt sikerült az első Úrvacsoraosztásom, többé kevésbé jól ment, bár féltem tőle :)

Az egyetemen minden rendben, sikerült 2-esre a német kurzusom, nem kell megijedni, az olyan mint nálunk a 4-es. Erre azért büszke vagyok, mert most is jelentkeztem egy kurzusra, és most pedig a felmérőtesztem 40/35 lett ami azt jelenti, hogy C1-es szint, ez majd hétfőn kezdődik el és négy hétig tart, illetve négy hétig hétköznapokon reggel kilenctől negyed egyig. Egész jónak ígérkezik.

Voltam otthon a téli szünetben, kis hazai levegőt szívni, meghát feltöltődni keresztfiamat kicsit megdédelgetni meg ilyenek. Azóta voltam már mégegyszer, de azt majd később.

Januárban nem sok említésre méltó dolog történt. Megtartottam a prezentációmat németül a német kurzusra, egész jól sikerült, a Pálinkáról beszéltem (Unsere Schatz). Erre egy 1,7-est kaptam jegyileg, ami azért eléggé tetszett.

Aztán sikerült összehozni egy partyt itt a koliban, nem voltunk sokan, de azért a hangulat magáért beszélt. Gulyáslevest főztünk, mert hát azt itt mindenki szereti. Ansgarral, akivel az egyetemen lettünk jóba (képen jobbra) két fazékkal legyártottunk, közben dumáltunk, egy kis welcome pálasz, meg kis egri bikavér, meg söröcske, szal volt mit a tejbe aprítani. Alex (középen) is részt vett egy kicsit a fogyasztásban, bár neki túl csípős volt, sajnos el fog költözni (ő lakik kettővel mellettem). A csajok később jöttek, addig megkóstoltuk, nehogy belehaljanak :P Ansgar barátnője, Mareike, aki egyébként nagyon jó fej, meg az ő barátnője, Fatma (2. kép), aki meg talán szenegálból jött, de amúgy hamburgban született vagy mi, és ő aludt el elsőként, ami nem a bulit minősíti, mertmár vagy hajnali négy volt. Aztán csatlakozott hozzánk Andrea (3.kép bal oldal), aki pedig franciaországból jött, de németül nem beszél, úgyhogy villogott az angoltudásom. :D

A képek nem olyan nagy számok, de azért valami látszik belőlük. Azóta már vettem egy új telót is ami azért sokkal jobb képeket csinál. Na ez is volt egy sztori.
Az előző telefonom úgy ment tönkre, hogy elvittem szerelőhöz :D van egy kis pöcök a bekapcsológombja alatt, ami kiesett és anélkül nem lehet bekapcsolni, de ha felhívtam még működött, vagyis bekapcsolt a képernyő, aztán gondoltam szervíz! El is vittem szervízbe, ahol egy szó nélkül kikapta a fickó az aksiját, hogy megnézze milyen típus, már nem tudtam védekezni ellene, aztán mondta hogy 50 euro, hát mondom annyiba került a telefon, egy kis pöcökért ennyit nem fogok kiadni, úgyhogy veszek egy másikat, de előtte mondtam neki, legyenszíves visszakapcsolni. Erre: Jaaaa, azt már nem lehet! Mondom kössz....Először még azért bennem volt, hogy még tudom hívni, még tudom használni csak kényelmetlen, aztán majd a közeljövőben kell venni egy másikat, de így elképesztően sürgőssé vált. Sony Xperia Z1 compactot akartam, de az már nem volt raktáron, állítólag németországban már sehol...szal z3-ast vettem.

Egy pótlólagos kép a legénylakásomról (9,1 m2)

Folytatni fogom még az írást, mert van mit mesélnem, de mennem kell, mert lekésem az istentiszteletet.

172/314

Megosztás a facebookon

Október 31-e! Nem csak ezért adtam ezt a címet a mai bejegyzésemnek, mert ma van a reformáció napja, hanem mert mostanra érzem azt, hogy a bepunnyadt és zárkózott életem helyett egy nyitott és pörgős, fiatalos fordulatot vettem.
Bár idén van az első év hogy a születésnapomat nem öleli körbe egy 3-4 napos sátoros ünnep, persze ez a kedves jó barátok érdeme :), hanem csendes, napsütötte, vegetáló és szerény ünneplés volt jellemző.
Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak akik valamilyen úton módon gondoltak rám és még nem reagáltam rá. Nagyon jólesett minden támogató "Boldog Szülinapot" vagy "Isten éltessen" vagy ehhez hasonló felirat olvasása :D Azért miután kiderült, hogy 29.e az én napom, kaptam egy jópár "Alles Gute zm Geburtstagot" is.
Nem volt olyan vad hetem, igazából hétfő kedd laza volt. Elintéztem a papírjaimat a hivatalban...mostmár hivatalosan is itt tartózkodom. Megkaptam még az utolsó fontos azonosító számokat és így tovább. Keddenként énekkarra járok, ahol egészen jó kis darabokat éneklünk, vannak könnyűzenei és komolyzenei dalok is a repertoárban, úgyhogy biztos vagyok benne hogy hasznosítani fogom őket otthon is. A szerdai németemen egész jól éreztem magam, már megvolt a biztonság érzetem, ha meg akartam szólalni, és szerintem a tanár is bír ;) A csütörtök a állati hosszú nap volt. 10től elődás, utána találkoztam Samuval, a lipcsei doktorandusz ösztöndíjassal, akit egyébként korábbról, Apáczáról, ahol táboroztatni szoktunk. Liturgika és dogmatikai irányú szakdolgozatot ír, le a kalappal előtte :D Megittunk egy sört sétálgattunk, de ami a legfontosabb, hogy megmutatta  hogyan működik az egyetemi hálózat. Mint kiderült, Lipcsében ugyanúgy tudnám használni a felhasználónevemmel a hálózatot, ugyanis ez Európa szerte elterjedt eduroam, nevezetű hálózat, ami pont az egyetemisták életét megkönnyíteni szolgál.  Aztán jött még egy szeminárium, amire valami filozófustól kellett volna olvasni, hát elkezdtem, de nem igazán akartam megérteni miről beszél, pedig így is benne volt pár óra munkám. Aztán kiderült, hogy nem vagyok egyedül a meg nem értettségemmel. Közösen kellett feldolgozni az olvasottakat...hát nem igazán tudtam hozzászólni a dologhoz, de a végére egész jól megértettem a szüsztémát. Aztán jött az imakör, ahol Dávid történetét kezdtük el feldolgozni. Fantasztikus jó érzés, hogy van egy ilyen magocska itt kint a nagy Berlinben, akikkel együtt fejtegethetjük a bibliai történetek jelentését és beszélgethetünk az álláspontjainkról, a tapasztalatainkról. Emellett egy kicsit tudok gitározni is, ami egyfajta feszkólevezető is nekem, de legalább a többiek is értékelik. Éneklünk, imádkozunk, tök zsír :D Ja és persze vacsorázunk és bohóckodunk is, ezeket azért ne hagyjuk ki... :D Legközelebb  csinálok egy képet a vacsiról is

Itt folyik a Tisza :D

A hétvégére hazajöttem Lobetalba. Nagy meglepetésként ért a dolog, hogy várt rám egy csomag, drága szerelmemtől. Persze a kibontásával megvártam, pedig tűkön ültem. Használati útmutatót is tartalmazott, és 5 különböző kisebb nagyobb csomag volt benne. mindegyik csomaghoz tartozott egy kis boríték, amiben egy kis leírás, hogy mit és miért tartalmaz a csomag. Egyszóval nagyon megmelegítette a szívemet ez az ajándék, és újra töltött, ami jól jött, mert már jól le voltam merülve :D

A szüleim hazautaznak Magyarországra és még előtte egy szolíd közös vacsit és egy pár sört elfogyasztottunk közösen.Részt vettünk egy reformációi koncerten, ahol anya is furulyázott és énekelt, a helyi kápolnában volt ez az alkalom. Gyönyörű hangulatos hely és új az orgona, most építették be. Nagyon jól néz ki, apa is megcsodálta, mondván, hogy ha újra kezdhetné akkor kitanulná ezt a szakmát is, mmint az orgonaépítést. Sajnos arról nincs képem, de van helyette másik.

Éppen nincs jobb dolgom, csinálom a német házimat, próbálkozok a héber fordítással, ja és holnap találkozom a német alteregommal, aki Beni 22 éves röpizik, gitározik stb... Együtt megyünk Wittenauba, ahol egy istentiszteleten veszünk rész, utána lesz az első kolifocim. Nagyon várom már, mert még amióta itt vagyunk rohadt keveset mozogtam. Amikor bicikliztem még, mert jó volt az idő, meg a napi fél órás gyaloglás a suliig meg vissza, ezen kívül csak minimálisan! Ja meg ugye a negyediken lakom és nincs lépcső. Szóval itt tartok most:
40/314

Megosztás a facebookon

Kedves Mindenki!
Régóta nem írtam, de ez nem azért van mert lusta vagyok, hanem mert még mindig nincs internetem a koleszban. Már folyamatban van. Sőt már egyszer kapunk valami boxot hozzá, de nem volt kompatibilis, ezért kellett egy új szerződést kötni...mind1 nem részletezem.
Elég zsúfolt volt a hétvége. Megtartottam az első magyar istentiszteletet. Találkoztam az EHE-s hallgatókkal, akik Wittenbergben jártak tanulmányi úton. Meg persze Katámmal, ami nagyon jól jött. Már kellett egy kis továbbsegítő impulzus, és hogy egy napot eltölthettünk együtt, az igencsak feltöltött. :D

Ez a kép a Luthergartenben van. Ez a Luthergarten egy projekt, ahol 500 fát ültetnek és a világszerte jönnek egyházak képviseletében, hogy jelképesen részt vehessenek és lehessen egy fájuk a kertben. Nagyon hangulatos hely. Aki ott járna esetleg és a magyarországi Evangélikus Egyház fáját keresné akkor az a 113-as.

Ahogy a képek is megerősítik, hogy a 113-as fa egyébként egy hársfa. Ez azért vicces, mert elmondhatjuk, hogy "unter den linden" - vagyis a hársfák alatt. Ez az egyetemünk utcájának a neve. Aki imádkozna itt azt is meglehet tenni, talán még a térdem nyoma ott van :D

Egyébként visszatérve Berlinbe, egész jó a kilátás az egyetem tetejéről. Rálátni a Dómra meg a Spree folyó egy csatornájára, ami átszeli az egész várost.

Jó a rálátás a Pergamon múzeumra és a Német Művészeti múzeumra, amit a külügyi estes videón láthatja, aki az EHE-re jár. Mostanában nem voltam ott de egy régebbi képet esetleg a Pergamonról be tudok illeszteni. 

Hihetetlen, hogy a 9.-es történelemkönyvből ismert Istár kapu teljes nagyságban ott van és át lehet menni alatta. Nagyon nagy élmény. Amúgy van egy olyan lehetőség, hogy múzeumbérletet lehet venni, talán 25 Euro, vagy még annyi sem. Azért ez eléggé megéri, mindenkit buzdítok rá, ha egy kis időt Berlinben tölt.

Ezt még azért elmesélem. Mostmár van HU-Accountom, ami annyit tesz, hogy használhatom az egyetem oldalát, amúgy ez rohadtul nem egyszerű. Kaptunk két hosszú számot, felhasználónévnek és jelszónak. Ezzel tudunk jelentkezni, kitöltöttem a jelentkezési lapot, nagy nehezen, ugyanis kellett egy jelszó hozzá (legyen benne szám de az nem lehet a végén, kell egy írásjel, legalább nyolc karakter és jegyezd meg) és azon kívül mindennek stimmelnie kell szóval nem elég úgy írni a nevemet, hogy Gabor Benjamin, hanem Gábor Benjamin, nade honnan tudjam, hogy egy német billentyűzeten, hol az ékezet, mire azt megtaláltam, megőszültem. Szóval ezután kaptam egy felhasználónevet. És még mindig nem jutottam el odáig, hogy használhassam az összes alkalmazást, pl Moodle! Ez egy fájlmegosztó software, tehát ha azt mondják fenn van a Moodle-ön akkor az egyenlő "ETN irattár". Nade ez sem olyan egyszerű. Minden tárgynak külön jelszava van, amit az első órán elmond a prof. aztán jónapot elefánt... DE mostmár tudom hogy kell kezelni, úgyhogy fordíthatom a latint meg a hébert. Azért nem könnyű héberről-németre még magyarra sem, de azért kíváncsi vagyok.
Most kb ennyi, majd még jelentkezem! Szép napot!
27/314

 

Megosztás a facebookon

Kedves barátaim, olvasóim!
Elég rég írtam már, ez nem a hanyagságom, hanem a koleszom hiányossága miatt van, ugyanis a 4.en lakom ahova a kolesz egyetlen wifi jele sem ér el, szóval ebből a szempontból kellemetlen. A bútorok öregek, két konnektor feje hiányzik, a bútorok régiek. Ja és nincs lift. Ezek eltörpülnek amellett ahogy a fürdőszoba kinéz. Jelen pillanatban nincsen használható fürdő a szintünkön, ugyanis szét van szedve, szerencsére wc az van. Képeket egyelőre még nem csináltam, de lehet hogy nem is fogok, mert ezt a sok kellemetlen dolgot ellensúlyozza a sok praktikus dolog. Lent az irodánál, van egy hatamlas szekrény ahová a postáinkat személyre szólóan szeparálják, ami azért elég fontos és jó dolog. Van egy mesterkulcsunk, ami minden fontos ajtót kinyit, átjárók, postafiók, bejárati ajtók és mindenkinek a saját szobáját. Ez annyiban előnytelen, hogy ha nem viszed magaddal a wc-re ezt a kulcsot és valaki becsukja a folyosó ajtaját, akkor nem tudsz átmenni, legalábbis az én helyzetemben, mivel a lépcsőház túloldalán lakom. Meleg víz van. Fűtés van. A nyílászárók jók. Az emberek kedvesek. A szintünkön van egy kameruni, egy kanadai, meg két (talán német csaj) meg egy srác Alex, akivel az internetet intéztük. (jövő héten talán már megjön) Szóval internacionális a csapat :D Amúgy van még egy orosz csaj és srác valahol a mi lakórészünkben akikkel egyik nap leültünk vacsizni, természetesen Sophieval, aki változatlanul is a legnagyobb segítség számomra. Mindig mindent előbb csinál mint én, ezért nekem könnyebb dolgom van, mert tudja mivel, hova kell menni, itt a papírmunkára gondolok.
Még nincs bérletem, ezért egy vagyonba kerül az utazás, csak hogy tudjatok viszonyítani: 4 vonaljegy: 9 Euro (kb 3000HUF) Azért ez nem mindegy. Ha egy irányba mész mondjuk akkor átszállhatsz akármennyiszer egy jeggyel, szintén praktikus dolog.
Egy kicsit feltérképeztem a környéket 2*2 órás sétát csináltam, a lényeges dolgokat meg is találtam pl:

Szépségi sorrendben  kb :D Az egyetemnek csak egy épületéről van fenn kép, méghozzá a mezőgazdasági és kertészeti fakultáns épületéről. Csak belebotlottam :)
Ami nagyon jó, hogy gyakorlatilag a belváros szívében lakunk, ahonnan iszonyú könnyű eljutni mindenhova. Hátrány: minden rohadt drága!!! 4Euro sör??? Ez a legolcsóbb, de csak a kocsmákban. A közelben megtaláltam, a nettot, ami elég jó bolt, olyan mint a lidl, csak jobb :D 0,60 Euro egy jó sör, ami betét díjas, szóval igazából olcsón is lehet sörözni :D
Hát a hely és a helyzet most ilyen, most éppen hazaugrottam egy kicsit netezni, ez így nem annyira pálya, hogy még nincs a koliban, de talán jövőhéten.
Ja és amúgy Alex akit már említettem szintén gitározik és raszta a csávó. Kicsit fura, túl csendes, és hogy mondjam, kifejezéstelen az arca. Mind1 szóval viszem én is a gitáromat, hátha tudunk valamit együtt tolni :D
Ja és a Wittenberget meg elmesélem majd egy másik bejegyzésben. Legközelebbig pá!

13/314

Megosztás a facebookon

Hali!
Már egészen alakul a dolog! Itt vagyunk Wittenbergben, vagyis Luther városában. Egy kicsit nehézkesen ment a találkozás, ugyanis a berlini főpályaudvarnál találkoztunk, de ugye "senki nem ismer senkit" alapon, csak úgy csordogáltunk. Félve kérdezgettük egymástól: te is Wittenbergbe mész, vagy hogy te is ösztöndíjas vagy-e. Nagyon nagy csoport jött Romániából és a keleti régióból. Oroszok, ukránok egész jól megértik egymást kb 5en vannak. Pavel nagyon nagy arc, az első kérdése az volt, hogy este megyünk-e kocsmába...persze később kiderült, hogy ezt csak feszkó oldás miatt mondta. namind1 lényeg a lényeg, hogy megérkeztünk Wittenbergbe...Nagyon szép koleszban vagyunk elszállásolva és szinte el se tudom képzelni, hogy ez velem történik meg. Egy asztalnál ülök két erdélyivel egy japánnal, egy amerikaival és egy olasszal. Interkulturális beszélgetést folytatunk a nyelvekről, ismerkedünk stb...
Kiderült, hogy nem egyedül leszek a koliban ösztöndíjasként, hanem az olasz lány, aki Toscana-i ő is ott lakik már egy hónapja. Szóval ebben is lesz partner. A szobatársam Mianmari és Frankfurtban tanul (am mein) hegedűl és sajnos csak angolul tud, ez nem is olyan nagy probléma, de most éppen horkol :P
Az angol tudásomat megvillantottam azt a pár szót amit eddig tudtam, de baromi kíváncsi vagyok a folytatásra, elmentünk sörözni: három magyar anyanyelvű és LILI, vagyis a szobatársam. Egyikünk se tudott jól angolul, de azért elkommunikáltunk. A végére már egészen jól ment az angol :P Ennyi történt ma, illetve tegnap (mostmár tegnap)
Ja és egy kép Lili-ről és rólam :D

Ja és útközben csináltam pár képet, amin nagy zoomolással lehet látni pár híres dolgot: Reistag, Dom, Fernsehturm stb... (ennél lesznke jobb képek, de így elöljáróban :D)

Megosztás a facebookon